|
Enikő M. BODROGI: |
|||
|
|
“As a matter of fact, Tornio is that type of frontier that connects the Finnish living on the two banks, instead of dividing them. That’s how Bengt Pohjanen says in his poem Eternal River: Our River exists in eternity/ it connects, instead of dividing us. / Human hand has drawn the border: / the Czar’s red line, / the king’s black band.”
“Bengt Pohjanen (b. 1944) is the Father of the Meänmaa-Idea. His mother-tongue is Meänkieli, but he also speaks two other languages: Swedish and Finnish; as a writer, poet, literary translator he uses all these three languages. He is a well known public personality, as well. Literally, the word Meänmaa refers to a geographical territory, meaning “our land”; at the same time, in his conception, it is also the name of a virtual country whose inhabitants are connected to one another by their common language and culture. When talking about the geographical territory inhabited by Meänkieli speakers a lot of persons use the term Tornio Valley. Still – because of the above mentioned reasons – this usage is getting rarer nowadays. Pohjanen’s Meänmaa includes the population living both on the Swedish bank of the Tornio River and the one living on the Finnish bank. Beside them, he also includes among the members of this community all those persons who identify themselves with the Meänkieli language. He calls this virtual community “meän kansa” (our people), considering it less an ethnic, much more a language community.
The Meänmaa Association assumes both the task of
maintaining the language and that of planning it. There are linguists on
both banks of Tornio Valley who are members of the Association. I myself –
as speaker of a related language living in minority and being a researcher
who also deals with language revitalisation – am also a member of the
Meänmaa Association.”
(Fragments from: Enikő M. BODROGI: From Living “Tongue-deprived” to Becoming Human. The Case of the Tornio Valley Culture; in: Kultúrák határán, vol. II., edit. Éva Bányai; RHT, Bukarest – Sepsiszentgyörgy, 2010, pp. 117-127.; English translation: Betty LÉB)
“A Tornio valójában olyan határ, amely összeköti a két partján élő finneket, ahogy Bengt Pohjanen írja Öröktől megvolt a folyónk című versében: „Öröktől megvolt a folyónk,/ összeköt, nem szakít el./ Ember keze húzott határt:/ cárnak vérvörös csíkja,/ királynak sötét pántja.”
„A Meänmaa-gondolat szülőatyja Bengt Pohjanen, aki meänkieli anyanyelvű, de három nyelven (meänkielin, svédül és finnül), alkotó író, költő, műfordító, közéleti személyiség (sz. 1944). Számára a név, bár jelentése alapján földrajzi területre utal (’a mi földünk’), ugyanakkor egy virtuális ország neve, amelynek lakóit összeköti a közös nyelv és kultúra. Amikor a meänkielit beszélők lakta földrajzi területről van szó, gyakrabban használják a Tornio-völgy nevet, bár ez manapság a korábban már említett okok miatt is visszaszorulóban van. A Pohjanen-féle Meänmaa magában foglalja egyrészt a Tornio folyó völgyének mind a svédországi, mind a finnországi oldalát, de e közösséghez tartozónak tekint mindenkit, aki nyelvileg a meänkielivel azonosul. E virtuális közösséget „meän kansa”-nak (’a mi népünk’-nek) nevezi, amelyet nyelvi, nem etnikai kisebbségnek tekint. A Meänmaa-egyesület felvállalja mind a nyelvápolás, mind a nyelvi tervezés feladatát. A Tornio folyó mindkét oldalán élő nyelvészek is tagjai, és jómagam, mint nyelvrokon, kisebbségben élő és a nyelvi revitalizációval foglalkozó kutató, szintén az egyesület tagja vagyok.”
(Részletek: M. Bodrogi Enikő: A nyelvnélküliségtől az emberré válásig. A Tornio-völgyi kultúra esete; megjelent: Kultúrák határán, II. köt., szerk. Bányai Éva; RHT, Bukarest – Sepsiszentgyörgy, 2010, 117-127. old.)
|
||
|
|
|||